Az előadás Schelling természetfilozófiájának egyes kora 19. századi természettudományokra gyakorolt hatását kívánja bemutatni, mindenekelőtt azt, hogy Johann Wilhelm Ritternek az ultraibolya sugárzással, illetve Hans Christian Ørstednek az elektromágneses jelenséggel kapcsolatos hipotéziseinek és kísérleteinek hátterében hogyan mutatható ki az általuk tanulmányozott Schelling-művek hatása. E tudománytörténeti példák kapcsán olyan általános tudományfilozófiai kérdések merülnek fel, amelyek a tudomány fejlődésének természetével kapcsolatosak, vagyis hogy hogyan rekonstruálható az elmúlt korok tudományfogalma, lehetnek-e a természettudományos felfedezéseknek externális összetevői, illetve hogy milyen változásokon ment át – például Thomas S. Kuhn és Nicholas Jardine munkássága nyomán – a tudomány egyenes vonalú fejlődéséről alkotott (a romantikus természetfilozófia szerepét eleve negligáló) pozitivista eredetű felfogás.

Minden jog fenntartva