A hadiakadémia elvégzése után 1942-44-ben a keleti fronton harcolt, a világháború után hadosztályi vezérkari főnök, majd a gyalogság parancsnoka volt. 1950-től alapító parancsnoka a mai Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jogelődjének. 1951-ben halálra ítélték, de 1956-ban szabadult, csatlakozott a Nagy Imre-kormányhoz. A forradalom alatt több fontos tisztséget töltött be, a Nemzetőrség parancsnoka volt. A forradalom leverése után az Egyesült Államokba emigrált, ahol hadtörténészként tevékenykedett. A 1990-től vezérezredes, 1990-1994 között országgyűlési képviselő. 2004-től az MTA külső tagja.

Minden jog fenntartva.