Az élő zongorajátékkal is illusztrált előadás a zenetörténet egyik legnagyobb egyéniségét, Liszt Ferencet idézi meg. A gondolatmenet középpontjában a nagy h-moll szonáta elemzése áll, amelyet a művész önarcképének tekinthetünk. A vizsgálódás révén feltárulnak az érzéki és a szellemi, a testi és a spirituális romantikus szélsőségei ezek megvilágítják a zenész magánéletének, társadalmi szerepvállalásának és személyes vívódásainak sok aspektusát. Kiderül, hogy Liszt úgy használta a zongorát, mint univerzális zenei médiumot, amelynek nyelvén a vokális, a kamara- és a szimfonikus zene is megszólaltatható.

Minden jog fenntartva