A gyógypedagógia tudományként és segítő szakterületként egyaránt a fogyatékos emberek társadalmi beilleszkedésének (integrációjának, inklúziójának) elősegítését tűzi ki célul. A korábbi ellátórendszerekben gyakori kirekesztő tendenciák feltárása az elméletalkotás szintjén a központi kategóriának számító fogyatékosság fogalmának revideálását, újraértelmezését tette szükségessé. Az orvosi analógiájú, személyorientált, a fogyatékosságot egyéni minőségként értelmező paradigmát fokozatosan egészíti ki a jelenség szociális és kulturális konstrukcióként történő megközelítése.

All rights reserved